Kiemelkedések, sérvek, osteochondrosis - amikor diagnosztizálják őket, a betegek azonnal a sebészhez rohannak, anélkül, hogy figyelembe vennék a konzervatív kezelési módszereket, de ez téves.
A statisztikák szerint az emberek 84%-a szenved életében legalább egyszer hátfájástól. A gerinc és a környező izmok a mozgásszervi rendszer részét képezik. Következésképpen károsodásukat gyakran fájdalom kíséri, amely a fej és a test hajlítása vagy elfordítása után jelentkezhet, és a pihenés enyhíti. Anatómiailag a gerincet váltakozó csigolyák és csigolyaközi lemezek képviselik. Ez utóbbiak idővel degenerálódnak, ami kiemelkedések és sérvek kialakulásához vezet. Ezek a struktúrák önmagukban is okozhatnak fájdalmat, vagy a szomszédos struktúrák - ideggyökerek és gerincszalagok - összenyomása révén. Egyes esetekben a gerinccsatorna szűkületét (szűkületét) okozhatják (az a tér, amelyben a gerincvelő található).
Többek között a csigolyákat páros fazettás ízületek kötik össze, ez a szerkezet merevebb, mint a csigolyaközi porckorong. Sérülésük az esetek 15-65%-ában hátfájást okoz. A deréktáji fájdalmak 30%-át a keresztcsont és a medencecsontokat összekötő páros struktúra, a keresztcsonti ízület károsodása okozza. Végső soron minden irritáció növeli a körülötte lévő izmok tónusát, ami idővel külön myofascial szindrómát okoz.
A fizikai aktivitás általában hátfájáshoz vezet, különösen olyan esetekben, amikor erős vagy intenzív, vagy ha természetellenes testhelyzetben végzik, vagy ha hosszan tartó kényszerhelyzetbe kerül, például autóvezetés vagy íróasztal mellett. Az ember testsúlya és fizikai alkalmassága nagy jelentőséggel bír, mivel a terhelés súlyossága mindig relatív.
Mik a fejlődésének okai?
Lehetetlen egyértelműen megnevezni az osteochondrosis kialakulásának okait, de számos olyan tényező azonosítható, amely hozzájárul a betegség kialakulásához: rossz fizikai fejlődés, anyagcserezavarok a szervezetben, genetikai hajlam, helytelen testtartás, hosszan tartó tartózkodás egy helyzetben (például számítógép monitor előtt, vezetés közben), fizikai inaktivitás, túl puha ágy, lapos láb. Általában ezeket az okokat rossz táplálkozással kombinálják.
Mi a teendő, ha hátfájása van?
A legfontosabb szabály, hogy ne öngyógyulj!
Kezdetben neurológushoz vagy idegsebészhez kell találkozóra jönnie. A pontos diagnózis felállításához szükség van a beteg átfogó vizsgálatára, amely szükségszerűen magában foglalja a gerinc röntgenfelvételét és a tomográfiát (mágneses rezonancia vagy számítógépes tomográfia. Egy adott vizsgálat kinevezését csak a kezelőorvos végezheti el az adott klinikai kép alapján.
A gerinc osteochondrosisának gyógyszeres kezelése nemcsak fájdalomcsillapítást, hanem lehetőség szerint a kiváltó okok megszüntetését is magában foglalja. Az orvos komplex terápiát ír elő (gyógyszeres terápia, fizioterápia, akupunktúra, balneoterápia)
Az osteochondrosis átfogó terápiás ellátása magában foglalja a táplálkozás és az életmód korrekcióját (egészséges és aktív életmód, a testnevelés optimális mértéke), bizonyos esetekben a porcszövet állapotát javító chondroprotectors csoportból származó gyógyszerek felírását.
A gerinc degeneratív-dystrophiás betegségeinek sebészeti kezelésének fő indikációja a konzervatív gyógyszeres terápia 4-6 hetes hatástalansága, a kezelhetetlen fájdalom szindróma, valamint a lábak növekvő gyengesége, amelyet egyes esetekben vizelet-inkontinencia is kísérhet. Ilyen helyzetekben az idő előtti és helytelen kezelés számos nemkívánatos következményhez és szövődményhez vezethet, beleértve a fogyatékosságot is.
A hátfájást a leggyakoribbnak ismerik el. A szakértők ezt az emberi anatómia sajátosságaival magyarázzák. A helyzet az, hogy a gerinc az egész ember életében stressznek van kitéve: attól a pillanattól kezdve, hogy gyermekkorában talpra áll, egészen haláláig. A gerincoszlop elhasználódik, és előbb-utóbb szinte mindenkinek vannak gondjai vele. A hátfájás leggyakoribb diagnózisa az „osteochondrosis” és az „ischias”, míg a betegek gyakran maguk állítják fel és írják fel a kezelést anélkül, hogy orvoshoz fordulnának. Azonban még e – látszólag mindenki által hallható – diagnózisok mögött is gyakran olyan okok húzódnak meg, amelyeket csak tapasztalt szakember tud megállapítani.
Mi fáj ott?
A fájdalom túlnyomó többsége (körülbelül 95%) az izmokhoz, szalagokhoz és ízületekhez kapcsolódik. Ezt népszerûen hátfeszülésnek nevezik. Ezek a fájdalmak kellemetlenek, de nem veszélyesek, és a legtöbb esetben 2-3 napon belül maguktól elmúlnak.
A fájdalmak 3-4%-a radiculopathiával (radiculitis) - a gerincgyökér károsodásával - társul. Általában sérv károsítja. A fájdalom megszűnik, amikor a kompresszió okozta duzzanat megszűnik.
A hátfájdalmak 1-2%-át gerincsérülések vagy gyulladásos betegségek, onkológiai folyamatok, szív- és érrendszeri vagy gyomor-bélrendszeri betegségek okozzák, amelyeknél a fájdalom szindróma a hátba is átterjedhet. Ez a hátfájás legveszélyesebb típusa. Az ilyen patológiák kizárása érdekében feltétlenül forduljon orvoshoz.
Nem habozhatsz
Az orvosi ellátás szükségességének fő mutatója a fájdalom rendszeressége. Ha időnként begörcsölsz, nagy valószínűséggel nincs miért aggódnod. Ha az alacsony vagy mérsékelt intenzitású fájdalom könyörtelenül kísért, nem habozhat. Sürgősen orvoshoz kell fordulni, ha a fájdalmat a hőmérséklet emelkedése kíséri, vagy a fájdalom szindróma fokozódik a kezelés során.
A fájdalom típusai
Az orvosok 3 típusú fájdalmat azonosítanak, amelyek leggyakrabban a hát területén éreztetik magukat. Az orvos feladata annak meghatározása, hogy a hozzá forduló beteget pontosan milyen fájdalom bántja, mert mindegyiket kizárólag a maga módján kezelik.
Nociceptív fájdalom vagy leegyszerűsítve a receptorok – a bőr, az izmok, a szalagok, az ízületek – fájdalmát tartják a leggyakoribbnak. Az okok, amelyek ezt okozzák, általában nem láthatók röntgenfelvételen vagy számítógépes tomográfián. Ebben az esetben a szakember a beteg által leírt tünetek alapján diagnózist készít. Az izomgörcsök oka lehet például a fizikai megerőltetés, amikor az ember felemelt valami nehéz dolgot, élesen meghajolt, vagy hőmérsékletváltozás (gyakori példa a légkondicionálás). Az ilyen típusú fájdalmakat kétféle gyógyszerrel kezelik.
Az akut fájdalmat fájdalomcsillapítókkal, gyulladáscsökkentő szerekkel és izomrelaxánsokkal kezelik. Ebben az esetben nem lehet más terápia. Amikor a fájdalom szindróma enyhül, javasoljuk, hogy a páciens fizikai gyakorlatokkal erősítse meg az izmokat. Ez a betegség kezelése és megelőzése a jövőben.
A gyakorlat nemcsak az izmokat erősíti, hanem az endorfinok, valamint a szerotonin és a noradrenalin termelődését is elősegíti a szervezetben. Ezek az anyagok növelik az ember fájdalomküszöbét és enyhítik a depressziót.
Neuropatikus fájdalom vagy idegfájdalom, népiesen ezt a betegséget isiásznak nevezik. Ez a fajta fájdalom az emberben különösen akkor fordul elő, ha a csigolyasérv nagy lesz, és megcsípi az idegvégződéseket. A szakemberek ugyanakkor óva intik a betegeket és a teljes szakmai közösséget a téves diagnózistól azokban az esetekben, amikor a röntgen- vagy MRI-vizsgálat során kiderül, hogy sérv vagy más típusú kopás van a gerincen, de ez nem elég jelentős ahhoz, hogy az ideget érintse. Gondosan meg kell érteni a fájdalom valódi okát. Lehetséges, hogy az izomgörcs a hibás, és ez egy teljesen más típusú fájdalom, és a kezelés is más lesz. Az osteochondrosisnak tekintett nem csak fájdalomként jelentkezik, hanem a norma is.
Az osteochondrosis a szervezet öregedésének jele. De az „osteochondrosis” és a „fájdalom” nem ugyanaz. Mivel a csontszövetben gyakorlatilag nincsenek idegvégződések, a kitüremkedések (a csigolyaközi porckorongsérv kezdeti stádiuma. - Szerző) vagy a sérv nem fájhat önmagában. Még tanulmányokat is végeztek: különböző életkorú emberekből álló csoportok kaptak MRI-t – elsősorban azokat választották ki, akik még soha nem fordultak orvoshoz hátfájásos panaszokkal, de sérvük és osteochondrosisuk volt.
Ezenkívül az orvos példákat hoz fel arra, amikor a betegek kezelést kaptak - és a fájdalmuk elmúlt, annak ellenére, hogy az osteochondrosis képben maradt. Az osteochondrosis ma helyileg használt fogalom.
Vannak országok, ahol az „osteochondrosis” szót egyáltalán nem használják. Tavaly hivatalosan közölték, hogy ezt a diagnózist az előző generáció neurológusai állították fel. Külföldön, amikor egy beteg eljön egy találkozóra, és azt mondja, hogy fáj a háta, nem specifikus hátfájást diagnosztizálnak nála, de köztudott, hogy az illető megterhelte az izmokat.
A szakértők leggyakrabban azt erősítik meg, hogy a fájdalmat radiculitis okozza, és nem görcsöt egy olyan tünet, mint a hátfájás, amely az ideg mentén a lábba sugárzik.
Az idegfájdalmat a cukorbetegség és a herpesz okozta szövődmények is okozhatják. Cukorbetegség esetén a betegek gyakran panaszkodnak fájdalomra, mivel ez a betegség károsítja az idegrendszert. A posztherpetikus neuralgiát a sérült ideg mentén kiütések és ennek megfelelően fájdalom jellemzi. Vannak speciális gyógyszerek az idegfájdalmak kezelésére.
A neuropátiás fájdalom kezelésére antiepileptikumokat és antidepresszánsokat használnak. Az ilyen típusú gyógyszerek elnevezése, meg kell mondani, gyakran megrémíti a betegeket, ezért fontos elmagyarázni nekik, hogy az antidepresszánsok növelik a fájdalomküszöböt. Ezek a fájdalomkezelés szabványai.
Pszichogén fájdalom vagy krónikus. Ezt a fajta fájdalmat nem az emberi testben végbemenő fizikai változások okozzák, hanem a lelki állapot megváltozása. Ebben az esetben a tünetek hosszú ideig kínozzák a beteget. Ebben az esetben általában nem csak a hát fáj.
Előfordul, hogy jönnek, és azt mondják: „Fáj minden – a fejem, a hátam – állandóan. Azt kérdezed: emeltek valami nehezet? Nem! És nincs egyértelmű lokalizáció. Ilyenkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a betegnek lecsökkent a fájdalomküszöbe, és az agyban található fájdalomelemző folyamatosan érezteti magát. Ilyen betegben bármi fájdalmat, stresszt, félelemérzetet válthat ki.
A fájdalomcsillapítók ebben az esetben nem segítenek. A krónikus fájdalmakkal küzdő betegeknek általában antidepresszánsokat és testmozgást írnak fel a szakorvosok, de néha elegendő, ha pszichológus vagy pszichiáter segítségével megtalálják az okot.
Egy fiatal nő, aki hat hónapja panaszkodott hátfájásra, azt mondja, szenvedett. Azt javasoltam neki, hogy menjen el pszichológushoz és menjen testnevelésre. Néhány nappal később teljesen egészségesen tért vissza, gyógyszerek nélkül. A pszichológus segített neki megérteni, hogy a fájdalom oka a stressz: családi problémái voltak, a testnevelés pedig segített neki ellazulni.
otthonA leghatékonyabb gyógymód az orális gyulladáscsökkentő szerek. Csak ne vigyük túlzásba – csak az első alkalommal biztonságosak. Ha hosszú ideig szedik, az ilyen gyógyszerek fekélyeket és vérzést okozhatnak a gyomor nyálkahártyájában. A hagyományos otthoni kezelés - nem szteroid kenőcsök - csak kiegészítő intézkedésként alkalmazható. Ártalmatlanok, de hatástalanok. A fűző viselése is megkönnyebbülést jelent - a rögzítés tehermentesíti a gerincet, enyhíti a görcsöket és korlátozza a hirtelen mozdulatokat. Csak a fűző legyen közönséges - rugalmas, és nem melegítő.
Ha a kezelés három napon belül nem fejti ki hatását, forduljon orvoshoz, aki blokádot fog beadni gyulladáscsökkentő injekciókkal. A görcsök enyhítésével és az izmok ellazításával a fájdalom azonnal és gyakran örökre elmúlik.
Tiltott!
A fürdő és a masszázs szigorúan tilos. Növelik a duzzanatot és a fájdalmat.
Lépjen kapcsolatba csontkovácsokkal az újságban megjelenő hirdetéseken keresztül. A manuális terápia egy olyan terület, ahol minden szakemberre háromszáz sarlatán jut. Ha valóban jó orvost szeretne találni, vegye fel a kapcsolatot okleveles klinikákkal, ahol okleveles szakemberek dolgoznak.
Fontos, hogy azonnal meghatározzuk a megfelelő kezelési taktikát. Ezt neurológusnak vagy idegsebésznek kell elvégeznie. Önállóan kezelni a hátát veszélyes. Az idegsebészeti osztályon a betegek 30%-a kipróbálta az otthoni kezelési módszereket, és kórházi ágyon kötött ki.
Amikor a tabletták nem segítenek
Ha a terapeuta vagy neurológus által előírt gyógyszeres kezelés 3-6 hónapon belül nem hoz eredményt, és a fájdalom továbbra is kínozza a beteget, az orvos köteles a beteget egy másik szakemberhez áthelyezni. Bizonyos helyzetekben a fizikoterápia jelentős segítséget jelenthet. Alkalmas az első két típusú fájdalomra: a receptorokban és az idegekben. A fizioterápiát azoknak a betegeknek is előírják, akik allergiásak a gyógyszerekre vagy gyomorpanaszokkal küzdenek.
Emiatt a kezelés megtörténik, de nincs hatás; A betegek gyakran súlyos esetekben, depresszióval fordulnak hozzánk, ezért kezelésüket multidiszciplináris megközelítéssel közelítjük meg, különféle szakemberek bevonásával: neurológus, pszichológus, gyógytornász, idegsebész.
A hazai gyógytornászok által használt technikák között, orosz kollégáktól kölcsönözve intersticiális elektromos stimuláció. Elve az, hogy az áramot egy eldobható speciális tűelektródán keresztül, a bőrgátat megkerülve közvetlenül a fájdalom forrására vezetik. Diagnózisok, amelyekre ezt az eljárást írják elő, beleértve a kiemelkedést és a sérvet. Az eljárás a szakértők szerint kényelmes és nem igényel fájdalomcsillapítást. A hatás általában az első eljárás után érezhető. Összesen 3-tól 6-ig vannak hozzárendelve.
Ezen kívül használják lézerterápia. Ez a technika azért is kényelmes, mert különféle stimulánsokkal, köztük kardiókkal is felírható betegeknek, és nem kell félni attól, hogy meghibásodás lép fel. A lézert nemcsak a gerincproblémákkal járó betegségek kezelésére használják, hanem a cukorbetegség és a herpesz szövődményeinek kezelésére is, amelyekről már volt szó.
A lézer elősegíti a jó gyógyulást. Ezenkívül a készülék javítja magában a gerinc mikrokeringését, és ennek köszönhetően javul a porckorongok táplálása. Ennek eredményeként a duzzanat és a gyulladás enyhül, és a fájdalom ennek megfelelően elmúlik.
Blokád
A „blokád” fogalma az orvostudományban nem újkeletű. Erős fájdalom esetén a szovjet idők óta a betegeknek injekciókat írtak fel arra a területre, ahol a fájdalom közvetlenül található. A helyi klinikákon azóta alig történt változás. Mindeközben a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően ezeket az eljárásokat kizárólag kontroll alatt kell végrehajtani, speciális berendezésekkel, amelyek lehetővé teszik a folyamat valós időben történő nyomon követését. A sikertelen injekció következményei nagyon eltérőek lehetnek: a legjobb esetben a rossz helyen beadott gyógyszer nem hozza meg a kívánt hatást; legrosszabb esetben súlyos szövődményekkel jár.
A gyógyszert radiológiai kontroll mellett kell beadni: fluoroszkópia, CT, MRI, ultrahang, mert a gyógyszert kifejezetten arra a területre adják be, ahol a fájdalom forrása van. Ha az orvos rossz helyre érkezik, akkor a beteg légzésleállása és teljes spinális érzéstelenítés is jár.
A blokád lényege, hogy a beadott gyógyszer több hónaptól hat hónapig megakadályozza az impulzus terjedését az idegimpulzus vezetésében részt vevő ideg mentén. Ez az eljárás ugyan nem garantál tartós hatást, de jelentősen javítja a beteg életminőségét: az ember egy időre teljesen megfeledkezik a fájdalomról, nyugodtan alhat, vagy intézheti a dolgát.
Sebészet - fájdalomcsillapítás
Ha a gyógyszerek nem segítenek - sem tabletták, sem injekciók, ha a fizikai kezelés hatástalan, idegsebészek segítenek. A modern technológiák lehetővé teszik ezeknek a szakembereknek, hogy fájdalom nélkül térjenek vissza az életbe az évek óta szenvedő betegeket. Számos technika létezik: a test legminimálisabb beavatkozásával végzett manipulációktól a csigolyaprotézissel végzett összetett műtétekig.
Az ideget csípő sérveknél az egyik legelterjedtebb és leghatékonyabb módszer az ún rádiófrekvenciás abláció. Lényegében ez egyfajta blokád, csak a fájdalom csak átmenetileg csillapító gyógyszer helyett olyan elektromos áramot használnak, amivel teljesen megoldható a probléma. Az ablációt gyakran blokádok után végzik, aminek köszönhetően az orvosok világosan megértik, melyik ideget kell érinteni. Az eljárás térítéses és kvóta alapon egyaránt biztosított.
Az eljárást 20 percen belül hajtják végre. Műtétnek hívják, de valójában sebészeti beavatkozás, amelyet helyi érzéstelenítésben, mindig speciális eszközök irányítása mellett végeznek. Először a fájdalom szindróma reprodukálódik, és ha a beteg megerősíti, hogy pontosan ezt a fájdalmat tapasztalja, akkor pulzusos váladékozást alkalmazunk - és a fájdalom úgymond megszűnik.
Különleges esetekben módszereket alkalmaznak neurostimuláció, beleértve az elektróda beültetését. A páciens műtéten esik át: a sebész egy kis eszközt helyez el a fájdalom helyére, amely valós időben elnyomja a fájdalomimpulzusokat. A betegek ezt az eljárást kvóta szerint kapják.
Vannak esetek, amikor már elvégezték a különböző típusú műtéti beavatkozásokat, de a fájdalom szindróma ilyen-olyan mértékben megmaradt, ekkor telepítjük a stimulátort - először teszt üzemmódban, majd ha a kívánt hatást elérjük, akkor véglegesen telepítjük. Ez egy kis bemetszéssel végrehajtott művelet. Az egyetlen dolog az, hogy a páciensnek rendszeresen el kell jönnie a vizsgálat ellenőrzésére.
Mit kockáztatunk?
A műtét elhalasztásának vagy teljes elutasításának kockázatát sok beteg erősen eltúlzottnak tartja. Az idegsebészetben léteznek olyan technológiák, amelyek segítségével pontosan ki lehet számítani a műtét eredményességét és azt, hogy utána mely tünetek tűnnek el és melyek maradnak meg.
A műtét utáni fájdalom visszatérésének valószínűsége nem haladja meg az 1-1,5%-ot. A más helyeken lévő sérv valóban megjelenhet, de ez nem szövődmény, hanem a betegség továbbterjedése, amely gyakran fiatal, fegyelmezetlen betegeknél fordul elő. Amint a fájdalom elmúlik, visszatérnek megszokott életmódjukhoz: vezessen, folytassa az edzést. De ezt teljesen lehetetlen megtenni.
Mindenért az osteochondrosis okolható?
Az osteochondrosis egy krónikus degeneratív-dystrophiás változás az intervertebralis térben. Minden 25 év feletti embernél vannak osteochondrosis jelei. Az osteochondrosis elkerülése lehetetlen, de megvédheti magát a szövődményeitől, amelyek hátfájást okoznak.
Miért van ez és miért nem?
Szükséges-e időt, erőfeszítést és pénzt költeni a kezelésre: tablettákra, injekciókra, fizioterápiára, ha azonnal áteshet egy kisebb műtéten, és egyszer s mindenkorra megszabadulhat a fájdalomtól? – Ezt a kérdést az utóbbi időben egyre gyakrabban teszik fel a betegek. A válasz általában egyértelmű: igen, szükséges! A helyzet az, hogy pontos diagnózissal és megfelelő kezeléssel csak kevesen érik el a műtétet. A többiek megszabadulnak a fájdalomtól az ellátás első szakaszában - átlagosan a betegek 30% -a eliminálódik minden szakaszban.
Tévedés, amikor az emberek egy kiemelkedést vagy sérvet látva a képen azonnal sebészhez szaladnak, megkerülve az ellátás korábbi szakaszaiban lévő szakembereket. Azokban az esetekben, amikor a változások csekélyek, műtétre nincs szükség. Sőt, megfelelő életmóddal - fizikoterápia, úszás, testsúly figyelése - az úgynevezett osteochondrosisban szenvedő személy egészségesen érezheti magát, és nem érez fájdalmat.
Fontos, hogy a beteg minden szakaszában pontos diagnózist kapjon, és megfelelő kezelést írjon elő. Ezt csak közösen lehet elérni. Javasoljuk a külföldi tapasztalatok példáján egy új szakkör bevezetését is, például az algológust - ez egyfajta fájdalomterápiára szakosodott terapeuta, neurológus és intervenciós aneszteziológus szaktudással rendelkező orvos, aki képes kezelni anélkül, hogy az ügyet sebészeti beavatkozásra vinné, de ha a sebészeti beavatkozás továbbra is elkerülhetetlen, azonnal átteszi a beteget idegsebészhez.